„Átélhettem, milyen érzés megtölteni a színpadot”


Szinte „felrobbant” a nézőtér két éve decemberben, amikor Ferenczy-Nagy Boglárka a 4 Non Blondies What’s up című dalát énekelte-játszotta el a Vörösmarty Színház színpadán. A nézők egy része állva tapsolta meg a produkciót, amely meghozta a győzelmet az akkor még vasváris diáklánynak. Bogi azóta leérettségizett, de ezen kívül is sok minden történt vele a Fehérvár Hangja 2017 cím elnyerése óta eltelt majdnem két esztendőben.

– Mozgalmas két év van mögöttem, az tény, a legfontosabb talán, hogy befejeztem a gimnáziumot, az idén érettségiztem, nagyon sokat dolgoztam az elmúlt hónapokban a művészetek terén is: színházi munkáim voltak és persze zenéltem is sokat. A zenekar, a 21 Gramm Akusztik volt a legjelentősebb dolog, amivel az elmúlt hónapokban foglalkoztam: rengeteg dalt írtunk együtt, sok koncertet adtunk, az önkormányzat támogatásával kiadhattunk egy lemezt is – sok élményt szereztünk együtt. Ennek most vége, a zenekart feloszlattuk, de a zenélést persze nem hagyom abba. Nem hiszem, hogy szólóban folytatom, lesz majd egy új csapat, akikkel tovább dolgozom.

_IMG_5294

– A Fehérvár Hangja óta más tehetségkutatókon is részt vettél.

– Így van, jártunk a martonvásári Fülesbagoly versenyen, ahol a zenekarral különdíjat nyertünk, én pedig elhoztam a legjobb énekesnő díját. De voltunk az egri Éter tehetségkutató fesztiválon is, ahol ugyan nem nyertünk, de bejutottunk a döntőbe, ahol a zsűri értékelt minket, ebből is tudtunk építkezni. Voltunk több fesztiválon is, Veszprémben az Utcazene Fesztiválon, ahol nagyon szerettek bennünket, részt vettünk tavaly a Hello Ugar!-on, és a Fezenen is játszottunk – a búcsúkoncertünk is itt volt az idén. Nagy lehetőség volt számunkra az is, hogy két éve felléphettünk a Helló, nyár! koncerten, nagyon sok ember előtt.

– A zene nagyon sokat jelent neked, ez látszik az eddigiekből, de mi mindennel foglalkozol még ezen kívül?

– Tényleg minden érdekel! A színház világa vonz, ezért is jelentkeztem a Színművészeti Egyetemre – ez most nem sikerült, egy évet itthon töltök majd, fejlesztem magam a színészetben és a zenében is, hogy jövőre nagyobb eséllyel induljak a felvételin. Az elmúlt években lehetőségem volt részt venni többek között az 1956-os forradalom évfordulójára készült műsorokban és a március 15-ére készült előadásokban is a városban. Zeneszerzőként, alkotótársként dolgoztam együtt Matuz Jánossal a gorsiumi Floralián bemutatott darabokban, ezekben énekeltem is a dalokat. Szívesen foglalkozom irodalommal is, régóta írok verseket, jó lenne publikálni is ezekből. Idén tavasszal a Diáknapok pályázatára hármat küldtem be, az irodalom kategóriát ezekkel nyertem meg.

_IMG_5249

– Ha össze kellene foglalnod az idei versenyre jelentkezőknek, mit mondanál: mit adott neked a Fehérvár Hangja verseny?

–  Sok és hasznos tapasztalatot, kapcsolatot szereztem, szereztünk – mondhatom ezt a többiek nevében is. Az, hogy mentorok is foglalkoztak velünk, sokat segített a felkészülésben. Maya a megjelenésünket kontrollálta, Váradi Eszter Sára a színpadi jelenlétről beszélt nekünk, Vörös Janka pedig az énektudást, a technikát segített csiszolni, javítani. A tanácsokat, amiket tőlük kaptam, ma is használom. Nekem sokat jelentettek a közös produkciók is – szerintem, aki színpadon akar dolgozni, annak ezt ki kell próbálni, meg kell tanulni együttműködni, a mozgásunk is fejlődött ezekben, hiszen meg kellett tanulni a koreográfiát. Személy szerint nekem fontos, hogy a versenyen megismertem Pásztor Annát, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Bármikor segít, ha kérem, mentorként terelget az utamon – az ő révén jutottunk el a Hello, ugar! fesztiválra. A zsűri többi tagjától is sok jó tanácsot kaptam. A Fehérvár Hangjának köszönhetem, hogy belülről láttam, hogyan működik a színház. Előtte nem volt arról élményem, hogy mit jelent egyedül „megtölteni a színpadot”, milyen érzés a kulisszák mögött állni és aztán kilépni a fénybe. A profik mellett sok tehetséges fiatalt is megismertem a versenyen, a kapcsolati tőkét tekintve is sokat hozott a Fehérvár Hangja – szóval mindenképpen megérte benne részt venni.

Fotó: Igari Balázs és Turáni-Kerkay Zita

_IMG_5311

 
 
 

Vissza a hírekhez »

Author: Hajnal Csilla

Share This Post On