Katona Lóránt és Zsigmond Lala, a 2013-as Fehérvár Hangja döntősei az István, a király rockopera keresztmetszetét adták elő az idei Székesfehérvári Királyi Napok egyik eseményszigetén Váradi Eszter Sára színművész és a MegaDance Táncstúdió táncosainak közreműködésével.
Szörényi Levente és Bródy János emblematikus műve a Géza fejedelem halála utáni helyzetet, az István és legnagyobb ellenfele, Koppány vezér közötti hatalmi csatározást dolgozza fel. István szerepében Katona Lórántot, Koppányként Zsigmond Lalát láthatta a közönség, a produkció koreográfusa Rovó Tamás, a MegaDance Táncstúdió vezetője volt.
– Honnan jött a produkció ötlete? – kérdeztük a rendezőt, Váradi Eszter Sárát, a Fehérvár Hangja zsűritagját.
– A város megtisztelő módon felkért, hogy az idei Koronázási Ünnepi Játékokon is én irányítsam az egyik bábszigetet. Erre a három napra egész napos programot kellett összeállítani, ezen belül pedig egy olyan kis műsort, amit naponta többször is elő tudunk adni. Amikor elosztottuk, hogy kinél milyen bábok lesznek, és az én csoportomba István és Gizella került, így elkértem még Imre herceget, hogy teljes legyen a család – és egyből beugrott az ötlet. Ez a rockopera nagyon népszerű, a fiatalokat is meg lehet fogni vele, úgyhogy nem volt kérdés, hogy ezt szeretném megcsinálni, fiatalokkal. Már a legutóbbi verseny óta gondolkodtam azon, hogyan lehetne segíteni azoknak a fiatal énekeseknek, akik nagyon jól teljesítettek, és most azonnal mondtam a két nevet: Lóri lesz István, Lala pedig Koppány. A Fehérvári Programszervező Kft. is nyitott volt az ötletre, a Rovó Tamás vezetésével működő MegaDance Táncstúdió pedig tánckart is biztosított a két fiú mellé. Nagyon élvezetes volt a közös munka – jó volt látni, hogy honnan hova lehet eljutni néhány próba után, mennyire fogékonyak a srácok arra, amit mondunk nekik, és hogy a kezdetben kissé botladozó történetből egyszer csak produkció lesz.
– Számukra újdonság volt ez a rockopera, vagy énekelték már ezeket a dalokat?
– Lóri már énekelt Istvánt, Lala még soha nem volt Koppány, de mivel a hangfaj stimmelt, hamar megtanulta a dalokat. Amúgy sem volt elvárás, hogy teljesen kiforrott, színházi produkciót nyújtsunk, de a végeredmény már nagyon közel áll ehhez, ezt a közönség visszajelzései is igazolták. Azt kell mondanom, hogy éneklésben mindkét fiú messze meghaladja a korát – én már két évvel ezelőtt is csak hüledeztem, hogy mi van a torkukban és milyen finomságokat tudnak. Olyan jó, hogy Fehérváron ilyen hangjaink vannak…
– Az énekversenyekre általában kevés fiú jelentkezik, az a kevés viszont többnyire jó – ők talán csak akkor állnak zsűri és közönség elé, ha biztosak a dolgukban.
– A képesség és magabiztosság csak egy dolog. Jó, ha a jóisten adott az embernek valamit, meg az is jó dolog, ha ő ezt meg meri mutatni, de ez még csak egy végtelen munka kezdete. Rovó Tomival együtt ütöttem-vágtam őket és a megadances táncosokat is, hogy minél profibb produkciót hozzunk össze – olyat, ami méltó eseménye ennek az ünnepnek. Számukra újdonság volt, hogy a produkciót egy nap kétszer is elő kellett adni, ugyanazzal az energiával, ugyanúgy. Ahogy a színházban is estéről estére ugyanazt, és mindig a maximumot kell nyújtani. Pontosnak kell lenni – és mivel sok minden függ minden szereplőtől, nem lehet hibázni, mert az magával rántja a többieket is. Sokan, akik erről a pályáról álmodnak, azt hiszik, ez egy könnyed dolog, pedig iszonyatosan sok munka van mögötte.
– A két fiú készül erre a színházi pályára?
– Szerintem igen, és örülnék is neki, ha ezt tennék, mert szerintem van keresnivalójuk ezen a pályán. Nagyon jól működtek együtt, figyeltek egymásra, látványként is jók voltak. Számomra óriási élmény volt velük dolgozni, és remélem, lesz még alkalmunk előadni a produkciót. A minap a fiúk kaptak is felkérést egy újabb előadásra, összetrombitálták hozzá a táncosokat is, csak nekem, aki szereplőként is részt veszek a produkcióban, nem felelt meg az időpont. De nagyon nagy vágyam, hogy legyen ennek folytatása – én boldogan dolgoznék még velük.
Vissza a hírekhez »
