A Fehérvár Hangja verseny révén váltak ismertté, de már országszerte hallhatja és láthatja őket a közönség, szólóban és zenekarral is. Katona Lóránt és Zsigmond Lala Fehérváron legutóbb a XI. Fehérvári Lecsófőző Vigasságon lépett fel, nagy sikerrel, népes rajongótábor előtt.
Az énekesek a 2013-as verseny döntősei voltak, Katona Lóránt a verseny közönségdíját is elnyerte. Mindketten diákok, osztálytársak is, a Kodolányi János Főiskola előadóművészet szakán tanulnak jazzéneket, és a verseny vége óta folyamatosan koncerteznek is.
Zsigmond Lala népszerű slágereket és musical-részleteket énekelt a Lecsófőző Vigasságon
– Mit adott számotokra a verseny?
Zsigmond Lala: – Nekem nagyon sok fellépési lehetőséget, így kerültem most színházba is: a Veszprémi Petőfi Színház Abigél című musicaljében megkaptam Kuncz Feri szerepét. Néhány hónapja láttam meg a felhívást, hogy szereplőket keresnek, és nagy örömömre beválogattak a produkcióba. A bemutató karácsony előtt, december 18-án lesz.
Katona Lóránt: – A Fehérvár Hangja kezdetben számomra is sok fellépést hozott, aztán volt egy olyan időszak, amikor ez kicsit lejjebb ült – de például most is egy ilyen fellépésen beszélgetünk, és a nyaram is elég zsúfolt volt. Egyébként én jobban örülök annak az ismeretségi körnek, amit a verseny adott, így énekelhettem például István, a királyt Lalával a Koronázási Ünnepi Játékokon – nagy élmény volt számomra belekóstolni a színházi munkába, színészként színpadra állni. Nagyon jó volt az a nyaralás is, ami a verseny közönségdíjával járt. Gondolkodom azon, hogy az idei versenyen is induljak, mert jó buli volt – nem a versengés miatt mennék, hanem az élmény miatt; számomra az fontosabb a versenynél.
Mély átélés: Katona Lóránt a színpadon
– Te voltál a verseny közönségdíjasa – vajon mi volt az, amivel a közönséget megfogtad, a zsűrit viszont nem sikerült meggyőznöd?
K. L.: – Nem tudom, mivel nyertem meg a közönséget, de nagyon örültem neki. És meg is lepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire hatottam a rájuk. Többen javasolták, hogy én is folytassak olyan kampányt, mint többen tették, de én nem kampányoltam. Otthon a szüleim és a nagymamám nyilván elterjesztették a faluban, hogy lehet rám voksolni, Fehérváron pedig valószínűleg azok szavaztak rám, akik látták a produkciómat az elődöntőn, és tetszett nekik. Ami a kérdés másik részét illeti: az értékeléskor a zsűri sem titkolta, hogy szerintük nem jó dalt választottam a döntőre. Ezzel csak részben értek egyet, mert a döntőben egyedül én énekeltem magyar dalt, magyar nyelven, a saját stílusomban. Számomra ez fontos volt, és nem érzem rossz választásnak. Azon az estén én voltam a második legboldogabb ember – semmi tüske nincs bennem amiatt, hogy a zsűrit nem sikerült magam mellé állítani, hiszen rengeteg pozitív véleményt kaptam tőlük a verseny során.
– Lala, említetted a számos fellépési lehetőséget – a napokban az egyik zenekaroddal a TV2 Frizbi című műsorába is eljutottál.
Zs. L.: – Hajdú Péter készített interjút az idén 85 éves Bud Spencerrel, és ebből az alkalomból hívták meg a Spencer Hill Magic Bandet: a műsor zárásaként adtunk elő egy dalt. Tudomásom szerint ez az egyetlen Bud Spencer-Terence Hill zenekar az országban: kizárólag az ő filmjeik zenéit játsszuk, saját feldolgozásban. A zenekar repertoárja több mint ötven számból áll, a dalok olyan világhírű olasz zeneszerzők tollából származnak, mint Ennio Morricone, Guido és Maurizio De Angelis, Franco Micalizzi, illetve a La Bionda testvérek. Másik zenekarommal, a OneDay-jel pedig legutóbb Fehérváron a 24. Öreghegyi Mulatságon léptünk fel.
Katona Lóránt Arany Timivel énekel a Collins Zenekarban
K. L.: – Nekem is van zenekarom, a Collins bulizenekar. A nyáron rengeteget játszottunk, hetente általában két helyen, sok utazással. Ezek főként céges rendezvények, lakodalmak voltak, de akadt köztük fesztivál is. Most úgy érzem, hangilag is elfáradtam, és kellene némi pihenés. De azért örülök, hogy ilyen sok helyre hívnak, mert ezzel meg tudom alapozni a jövőmet.
– Neked is vannak olyan színházi terveid, mint Lalának?
K. L.: – Két évvel ezelőtt a verseny kapcsán még azt nyilatkoztam, hogy nagyon szeretek könnyűzenét énekelni, és végre azt tehetem, ami közel áll a szívemhez. Valóban jó az, amit most csinálok, nagyon élvezem, de szeretnék visszatérni a komolyzene világába, amit a verseny előtt már megismertem. Az egy olyan tiszta világ, amit nekem a könnyűzene nem ad meg – vagyis a színház számomra az operát jelenti. A Kodolányi elvégzése után szeretnék újra Bécsben, vagy valamelyik neves hazai intézményben tanulni. A könnyűzenének persze megvan az a varázsa, hogy közel tudok kerülni a közönséghez, ez egy operában nem adatik meg, de mégsem ez az életcélom.
István és Koppány duettje – részlet az István, a király rockoperából, a MegaDance TáncStúdió közreműködésével
– Adjatok pár tanácsot az idei jelentkezőknek: hogyan kell készülni a meghallgatásra?
K. L.: – A legfontosabb, hogy ne izguljanak! Mondom én, akinek még a lába is remegett az izgalomtól (Nevet.) Egyébként nem vagyok izgulós, nem szokott lámpalázam lenni, de az ott akkor olyan vizsgahelyzetnek tűnt, hogy mégis izgultam.
– Érdemes angol nyelvű számmal jönni egy zene nélkül zajló válogatóra, ha az embernek nem tökéletes a kiejtése?
K. L.: – Én sem beszélek angolul, de szerencsére olyan a fülem, hogy megragad benne az angol kiejtés, és nincs problémám az angol énekléssel, zene nélkül sem. Szerintem az angol számokban sokkal nagyobbat lehet énekelni, mert úgy vannak megírva. Ha valaki tisztán énekel, át tudja élni és át tudja adni a dalt, nem lehet probléma. Mivel nem kell teljes számot énekelni, érdemes a választott dal legmutatósabb részét előadni.
Zs. L.: – A válogatón én attól féltem, hogy rossz hangon kezdem el a dalt. És ha valaki pár hanggal feljebb kezd a kelleténél, előfordulhat, hogy a dal „teteje”, vagyis a magas hangok nem jönnek ki. Nem árt tudni, hogy a zsűritől lehet hangot kérni, és akkor nem rontják el a kezdést.
– Miért jelentkezik ilyen kevés fiú az énekes tehetségkutatóba? Az elődöntőben négyen voltatok, a döntőbe már csak három fiú került be.
Zs. L.: – Szerintem általában kevés a férfi énekes. A főiskolára is kevés fiú jelentkezik, és ezt látjuk az ismert országos tehetségkutatókban is. A fiúk számára az éneklés nem egy menő dolog.
K. L.: – Azért sem menő, mert aki ezt a műfajt komolyan csinálja, annak rengeteg olyan dologról le kell mondania, ami ennek a korosztálynak fontos – például a húzósabb hétvégi bulikról. Egy fellépés csak úgy születhet meg jó színvonalon, ha az ember tisztességesen felkészül rá. Ezt egyébként a nem zeneértő hallgatóság talán nem veszi észre, de számunkra fontos.
Lőrincz Miklós
Vissza a hírekhez »
